Szaccsaka – A felébredés története
Így hallottam:
Egyszer a Magasztos Vészálíban, a Nagyerdőben, a Tornyospavilonban időzött. Akkoriban egy reggel a Magasztos megfelelően felöltözködött, vette szilkéjét és felsőruháját, majd elindult Vészálíba alamizsnáért. Ezzel egyidőben vándorlása közben, sétája során a nigantha1
1
A szutta az irányzathoz tartozók elnevezésére a nigaṇṭha-putta (szanszkrit: nirgrantha – kötelékek nélküli; szanszkrit – putra fia, ill. követője) kifejezést használja. A niganthák vezetője volt Nátaputta, a kötelékektől megszabadult „Nigantha“, aki valószínűleg a Dzsina, akinek a nevéből a közismert dzsaina elnevezés számazik (dzsainák, dzsaina vallás, dzsainizmus). A Buddha kortársa volt. Szaccsaka a Nagyerdőbe, a Tornyospavilonhoz érkezett. A tiszteletreméltó Ánanda már messziről megpillantotta, és a Magasztoshoz fordult:
– Uram, itt jön az éles nyelvű vitázó, tudós szavú nigantha Szaccsaka, akit sokan nagyra tartanak. Le akarja járatni a Buddhát, a Dharmát, a Közösséget. Jó lenne, uram, ha a Magasztos együttérzésből egy kicsit még leülne.
Ekkor a Magasztos leült a felkínált ülőhelyre. A nigantha Szaccsaka odament hozzá, barátságosan üdvözölték egymást, baráti és udvarias szavakat váltottak, majd a nigantha Szaccsaka oldalt leült. Nemsokára így szólt a Magasztoshoz:
– Gótama Úr, vannak olyan törekvők és bráhmanák, akik megszállottan csak a testük kiművelésével foglalkoznak, a tudatuk kiművelésével pedig nem. Azaz ők a fájdalmas testi érzetek után nyúlnak. Akit azonban valaha már elért a fájdalmas testi érzet, annak földbe fog gyökerezni a lába, megszakad a szíve, forró vér folyik a szájából, megzavarodik és háborog az elméje.2
2
Ezek a jelzők csak azt jelentik, hogy a gyakorló csak frusztrációt és szenvedést tapasztal, valamint kudarcot él át. Tudata így a testét követi, a test uralma alatt áll. És miért? Mert nem művelte ki a tudatát.3
3
Úgy tűnik, a dzsaina szerzetes a test és a tudat kiművelésén kizárólaga test és a tudat erőszakos fegyelmezését érti.
Vannak viszont olyan törekvők és bráhmanák, akik megszállottan csak a tudatuk kiművelésével foglalkoznak, a testük kiművelésével pedig nem. Azaz ők a fájdalmas tudati érzetek után nyúlnak. Akit azonban valaha már elért a fájdalmas tudati érzet, annak földbe fog gyökerezni a lába, megszakad a szíve, forró vér folyik a szájából, megzavarodik és háborog az elméje. Teste így a tudatát követi, a tudat uralma alatt áll. És miért? Mert nem művelte ki a testét.
Én úgy gondolom, hogy Gótama Úr követői bizony megszállottan csak a tudatuk kiművelésével foglalkoznak, a testük kiművelésével pedig nem.
– És te, Aggivesszana,4
4
Aggivesszana a dzsaina Szaccsaka nemzetségneve. Ettől fogva ezt használja megszólításként. mit tudsz a test kiműveléséről?
– Itt van például Nanda Vaccsha, Kisza Szankiccsa és Makkhali Gószála, ezek, Gótama, meztelenek, elhagyták a helyes viselkedést, lenyalják a kezüket, nem hívnak, nem marasztalnak. Sem a vendéglátás, sem a felajánlott, sem a nekik szánt étel nem felel meg nekik. Mások nem fogadnak el ételt edény száján át, kancsóból, fakanálról, mozsártörőről, onnan, ahol ketten esznek, terhes nőtől, szoptató nőtől, olyan nőtől, aki férfival hál, ételosztásból, onnan, ahol kutya van a közelben, onnan ahol legyek hemzsegnek, és halat, húst, bort, pálinkát, kását sem fogyasztanak. Mások egyetlen házból kapnak egy maréknyi alamizsnát, vagy két házból két maréknyit… vagy hét házból hét maréknyit. Egyetlen asszony adományán élnek, két adományon élnek… hét adományon élnek. Naponta esznek, kétnaponta esznek… hétnaponta esznek, egészen addig, hogy megszállottan a félhavonkénti étkezés gyakorlatát folytatják.5
5
Az itt leírt különös aszketikus gyakorlatok egy részének jelentésében feltehetőleg bizonytalanok voltak, hiszen Ceylonban, ahol szövegünket lejegyezték, ezek jó része ismeretlen lehetett.
– Na de, Aggivesszana, ők valóban csak ennyiből tartják fenn magukat?
– Dehogyis, Gótama. Néha-néha bizony jobbnál jobb falatokat rágcsálnak, jobbnál jobb ételeket esznek, jobbnál jobb nyalánkságokat majszolnak, jobbnál jobb italokat isznak. Ők ezzel úgymond erősítik és gyarapítják testüket, hájat szednek magukra.6
6
A kövérkés testalkat az ókori Indiában pozitív dolog.
– Aggivesszana, amit korábban elhagytak, később felszedik, ily módon fogy és gyarapszik a testük. Na és a tudat kiműveléséről mit tudsz?
De hiába kérdezte a Magasztos a tudat kiműveléséről, a nigantha Szaccsaka nem tudott válaszolni.
Ekkor a Magasztos így szólt a nigantha Szaccsakához:
– Amiről az imént beszéltél, Aggivesszana, a nemes életvezetésében nem is számít a Dharma szerinti testművelésnek. Te még a test művelését sem ismered, hogyan is ismerhetnéd a tudat művelését? Hallgasd meg inkább, hogy milyen is az, akinek nem kiművelt a teste és nem kiművelt a tudata, illetve akinek kiművelt a teste is és kiművelt a tudata is. Jól figyelj, most elmondom neked.
– Rendben – válaszolta a nigantha Szaccsaka.
A Magasztos így folytatta:
– Milyen az, akinek sem a teste, sem a tudata nem kiművelt? Tegyük fel, hogy egy tanulatlan átlagemberben kellemes érzet keletkezik. Ő a kellemes érzet hatására kötődni kezd a kellemeshez, majd kialakul benne ez a ragaszkodás. Aztán a kellemes érzet megszűnik. A kellemes érzet megszűnésétől szenvedésérzet keletkezik. Ő a szenvedésérzet hatására kesereg, gyötrődik, siránkozik, mellét verve zokog, teljesen összeomlik. Az ilyen embernek a kellemes érzet is hatalmába keríti a tudatát, mert a teste kiműveletlen, és a szenvedésérzet is hatalmába keríti a tudatát7
7
Ti. itt a korábban megszokott kellemes érzet hiányáról van szó, ami tisztán tudati jelenség. , mert a tudata kiműveletlen. Akinek tehát egyrészről a teste kiműveletlensége miatt a kellemes érzet is hatalmába keríti a tudatát, másrészről a tudata kiműveletlensége miatt a szenvedésérzet is hatalmába keríti a tudatát: arra mondjuk azt, hogy sem a teste, sem a tudata nem kiművelt.8
8
Magyarázat: a kiműveltség tehát nem gyakorlatok végzésében áll, hanem hogy képes-e elérni a célt.
És milyen az, akinek a teste és a tudata is kiművelt? Tegyük fel, hogy egy tanult nemes tanítványban kellemes érzet keletkezik. Ő a kellemes érzet hatására sem kezd kötődni a kellemeshez, nem alakul ki benne ez a ragaszkodás. Aztán a kellemes érzet megszűnik. A kellemes érzet megszűnésétől szenvedésérzet keletkezik. Ő a szenvedésérzet hatására nem kesereg, nem gyötrődik, nem siránkozik, nem zokog a mellét verve, nem omlik össze. Az ilyen embernek, mert a teste kiművelt, a kellemes érzet nem keríti hatalmába a tudatát, és mert a tudata is kiművelt, a szenvedésérzet sem keríti hatalmába a tudatát. Akinek tehát egyrészről a teste kiműveltsége miatt a kellemes érzet nem keríti hatalmába a tudatát, másrészről a tudata kiműveltsége miatt a szenvedésérzet sem keríti hatalmába a tudatát: arra mondjuk azt, a teste és a tudata is kiművelt.
– Gótama Úrtól elfogadom mindezt, hiszen kiművelt a teste és kiművelt a tudata!
– Aggivesszana, igazából kötözködve és akadékoskodva beszéltél az imént, mégis kifejtem ezt részletesen. Mióta megváltam hajamtól és szakállamtól, megsárgult ruhát öltöttem és az otthonból az otthontalan vándorlétbe távoztam, azóta bizony nem fordul elő, hogy a bennem támadt kellemes érzet vagy szenvedésérzet hatalmába kerítené a tudatom.